A gépkocsikban megtalálható első és hátsó lengéscsillapítóknak az a szerepe, hogy csökkentsék az út egyenetlenségei által okozott ütődéseket, lengéseket. Ezek az alkatrészek kisebb amplitúdójú rugólengésekké alakítják ezeket a hatásokat.
Megfelelő működésük fontos, hiszen így az autó kerekei nem válnak el egykönnyen az úttesttől. Összességében sokkal jobb a menetstabilitása, ha kielégítő a lengéscsillapító állapota.
A járművekben a lengéscsillapítók a karosszéria és a kerékfelfüggesztés között helyezkednek el. A hidraulikus teleszkópos verziók ránézésre olyanok, mint egy henger. Ebben található egy dugattyú, melynek feladata az, hogy átpasszírozza az olajat a furatokon, illetve a szelepeken keresztül.
Az autókban kivétel nélkül négy lengéscsillapító található. Tengelyenként kettőt szerelnek fel, azaz két első és két hátsó lengéscsillapítóra van szükség. Megkülönböztetünk egy- és ikercsöves változatokat is.
A kétcsöves verzió esetében mind a kettő csövet a tengelyhez erősítik, azaz a külsőt és a belsőt is. Ilyen esetben a dugattyút védőburkolattal együtt fixálják a karosszériához. A belső cső a munkatér, míg a két cső közötti rész a kipréselt kenőanyag kiegyenlítő tere. Az egycsöves típusnál nincs önálló kiegyenlítő tér, ehelyett nitrogén gázt használnak, ezt a mozgó dugattyú szeparálja el a kenőanyagtól.
Számos intő jel van, amely alapján bármely sofőr észreveheti, ha a lengéscsillapítók cserére szorulnak. Igaz ugyanakkor, hogy nem feltétlenül lehet azonnal érzékelni, ha probléma van ezen alkatrészek valamelyikével.
Általában ugyanis szép fokozatosan következik be az állapotuk romlása, és ehhez bizony könnyen hozzá tud szokni az, aki nap mint nap vezeti az adott járművet. Ha azt tapasztaljuk, hogy a karosszéria a szokásosnál jobban imbolyog, meghosszabbodik a fékút, valamint az abroncsok nem egyenletes mértékben kopnak, akkor mindenképp érdemes megvizsgáltatni mind az első, mind pedig a hátsó lengéscsillapítók állapotát. Ugyancsak komolyan kell venni, ha kanyarodás közben lassulást észlelünk, illetve ha a teleszkópokon olajfoltokat látunk.
Nagyjából minden 20 ezer megtett kilométert követően célszerű normál esetben átnézni, hogy minden rendben van-e a lengéscsillapítókkal. Bizonyos helyzetekben indokolt lehet akár ennél sűrűbben is megvizsgálni őket attól függően, hogy milyen minőségű utakon szoktunk közlekedni és milyen a vezetési stílusunk.
Hétköznapi használat esetén nincs szignifikáns különbség a gázos és az olajos első és hátsó lengéscsillapítók hatásfoka között. Még árban sincs jelentős eltérés. Működésük hasonló, a fő különbséget az jelenti, hogy a gázos változatok esetében gáztér kialakítására is szükség van, amit alacsony nyomású nitrogénnel szokás feltölteni. Érdemes tudni, hogy még a gázos lengéscsillapítókban is van olaj, aminek felhígulását akadályozza meg a gáztöltet.
Ahhoz, hogy az olajos lengéscsillapító felpuhuljon, kiemelkedően nagy terhelésnek kell érnie a futóművet. Egy új vagy felújított lengéscsillapító esetében ez aligha következhet be.
Az egyetlen lényeges dolog tehát az, hogy mindig az autónk típusának megfelelő lengéscsillapítót válasszuk. Amennyiben ehhez segítségre van szükséged, kérd bátran munkatársaink segítségét!
